Sting-koncert volt, elmentünk. Bár nagyon szeretem, kicsit tartottam attól, hogy balul sül el ez a szimfonikus zenekaros vállalkozás. Kellemesen csalódtam, hogy ilyen közhelyekkel éljek. Sting még mindig tud énekelni, a Royal Philharmonic pedig úgy tűnt, belevaló, simulékony emberekből áll. No meg egy pattogó karmesterből, akit sosem kellett kivetítőre vinni, mindig pontosan látszott, hányat ugrik. Nagyon jól sikerült a Moon Over Bourbon Street szimfonikus verziója, az utolsó daloknál már mindenki állva tapsolt (a karomban persze most izomláz). Még elcsíptük az utolsó vonatot haza. Ma hattól Mozart-féle Requiem, de azt már nem én hallgatom, hanem előadom. Mármint kórustagként. Szabályosan izgulok, milyen lesz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Külön tudósításban foglalkozott az uniós csúcstalálkozón képviselt magyar állásponttal hétvégi számában a Le Monde. A lap szerint Orbán Vikt...
-
Az elmúlt napokban-hetekben sokat cikkeztek arról, hogy akkor most Kertész Ákos „genetikus kitétele” hogyan értelmezendő, hogy is írhatott i...
-
"A nők az önmegvalósítás, emancipáció mellett elfelejtenek gyereket szülni." "Majd ha mindenki megszülte a maga két-három va...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése