1 4 5 A megbízhatatlan narrátor memoárjai – Memoirs of the unreliable narrator: Egy tréning(nem)vásárlás tragikomikus története

2012/10/29

Egy tréning(nem)vásárlás tragikomikus története

Szóval szeretnék egy tréninget. Néha azt vennék fel otthon, amolyan igénytelen módra. Azt hittem, hogy egyszerű lesz a dolog: az ember bemegy néhány olyan boltba, ahol tréningek is vannak, körülnéz, és legkésőbb az ötödikben biztosan megtalálja azt, amit keres. Kiderült, hogy tévedtem. Vagy divatja van a tréningeknek is, vagy csak egyszerűen nincs választék. Pedig nincsenek extra igényeim, sőt: egyszerű, puha anyagból készült egyenes szárú nadrág, korcos vagy vékony gumis derék (pontosabban csípőn végződjön, de az ember ne legyen telhetetlen). A szín szinte teljesen mindegy: a vad banánzöldtől és hasonlóktól eltekintve nem igazán érdekel, hogy a tréningem szürke, kék, fekete vagy éppen zöld színű.

Csakhogy. És itt jön a kálvária.
Anyag: van műszálas, fényes izé, van plüss (hogy úgy nézzek ki, mint egy plüsselefánt, még mit nem), és van viszonylag normális anyag (még mindig nem tiszta pamut). Utóbbi nagyon ritka, és általában olyan szabásban, amit nem hordanék.
Szabás: megfigyeléseim szerint a legtöbb női tréning átalakult testhezállóvá. Nem mintha különösebben rejtegetnem kellene a bájaimat a Másik elől, de ezekben a cicanadrágszerű valamikben úgy érzem magam, mintha már csak a farok hiányozna hátulról, és máris mehetnék nyávogni. Ráadásul természetesen nem tapadnak tökéletesen, a hajlatoknál felgyűrődnek, és ezt sajnos nehezen viselem.
Derék: nincs olyan, hogy egy szál vékony gumi vagy csak egy korc legyen benne. Mindegyikben széles gumi van, ezek természetesen nincsenek levarrva, tehát az első két hordás után lehet csavargatni a gumikat. Vagy levarrni őket. Azt pedig végképp nem értem, hogy mi abban a pláne, hogy egy XS-es tréningben a széles gumihoz (ami jól tart, nem lötyög) még egy korc is jár. Hogy legyen valami, ami lóg, gondolom.
Szár: az összes eddig látott tréning alja össze van húzva valamilyen formában. Nos, a bokám nem szorul kiemelésre, ilyenre pedig végképp nem. Még egy tréningben sem.
És akkor most ne beszéljünk az egyéni izémről, hogy minden szoknya és nadrág köldök alatt végződjön, mert ha feljön a derekamig, olyan érzésem támad, mintha kettébe lennék vágva.

Ha valakinek van ötlete, hogy hova menjek, ne kíméljen. Ugye nem kell tréninget csináltatnom?

3 megjegyzés:

  1. Tudod mit szeretek legjobban otthoni nadrágnak hordani? Sima pizsinadrágot. Olyan kötőset. Nekem általában a derekamig jön fel, a köldököm alá, előnyösen bő a szára, lehet kapni százszázalék pamutban (nekem ez nagyon fontos, hidegrázást kapok a műanyagtól), és nekem a klasszik kockás az már teljesen okés viselet otthonra. Mondjuk hozzánk tényleg nem állítanak be csak úgy emberek, max kéregetni, de nekik meg úgyse nyitok ajtót. Nem tudom segítettem-e....
    Amúgy meg amit még szoktam azok ilyen zsebes gatyák, abból is van jó anyagú, és baromi kényelmesek.

    VálaszTörlés
  2. Én is nagyon gondolkodom ezen, pont azok amiatt, amiket írsz. Na, teszek még egy kört ilyen szemmel is, hátha nagyobb sikerrel járok.

    VálaszTörlés
  3. A Dechatlonban próbáltad? Én ott szoktam venni.

    VálaszTörlés

nőnapi nemfogadalom