Ilyen se volt még

Megvan a laboreredményem. Nem vagyok anémiás. Na jó, nem súlyosan. Egy kicsi azért van, de ahhoz képest, hogy miket szoktam produkálni, most egészen elégedett lehetek. Főleg úgy, hogy múlt pénteken valami vírusfertőzés következtében (kellett nekem családot látogatni ősszel, hehe) annyi folyadékot vesztettem a különféle testnyílásokon keresztül, hogy mentőt kellett hívni, ráadásul semmiféle görcsoldó nem hatott. A tablettát kihánytam, az injekciót mintha be sem adták volna, és egy korty víz sem maradt meg bennem. Úgyhogy ment a szokásos infúzió, görcsoldó, hányingercsillapító, loperamid, kutyafüle. A mentős a vérnyomásomat először meg sem akarta mondani, csak ingatta a fejét, aztán mondta, hogy 65/40, de ez is csak az ő jóindulatú felkerekítésével. Két rosszullét között belenéztem a tükörbe is. Hát mit mondjak, érdekesen halavány voltam, ahogy a Cilikében írta Tutsek Anna a nagylányokról (akik krétaport ettek és ecetet ittak).

De ennek ellenére bent vagyok a normál határon belül. Jójó, tudom, éppenhogy meghaladtam az alsó határt, de akkor is. Magnézium kell, az hiányzik, és még egy kicsi vasat is szedjek a biztonság kedvéért, de nincs nagy baj. Úgy látszik, jót tett az olaszországi borozgatás. Rendszert kellene csinálni belőle. Főleg az olaszországi feléből.