Napi mérleg

Ma történt: hánytam, aztán bőgtem a kádban, szinte hőgutát kaptam a városban. Tanultam, leveleket írtam, szavakat próbáltam magolni, bosszankodtam, szomorkodtam, sajnáltam magam, türelmetlenkedtem, féltem, megzavartam valakit, önző voltam, szándékom ellenére félreértettek (talán, de hátha mégsem), tépelődtem, döntöttem, kerek mondatokat fogalmaztam meg és át (amelyeket aztán kapkodva, sietősen és sután mondtam ki), nevetségesnek, szánalmasnak és tehetetlennek éreztem magam, furdalt a lelkiismeret, és bőgtem (újból, de most már kád nélkül, belesírtam a párnába, hogy ne legyen hangos). És vártam. Sokáig. Még mindig nem merek enni.