A humorérzék érzékenységéről

Konferencia volt tegnap és ma, egy csomó érdekes előadással, hozzászólással. Azt viszont nem értem, hogy miért kell minden fordító- és tolmácskonferencián elmondani a szinte obligát „viccet”, miszerint a tolmácsolás a második legősibb mesterség a világon. Komoly, képzett, olvasott és bizonyára nyitott nők és férfiak cinkosan nevetnek rajta, az előadó pedig (akit egyébként nagyon tisztelek) örül, hogy mennyi embernek tetszett a (szerintem nagyon durva és hímsovén) „vicce”.

Igen, én voltam az egyik ünneprontó (nem tudom, hogy volt-e más, nem néztem körbe), aki nem nevetett. Lehet, hogy nincs humorérzékem, de én valahogy nem tudok nevetni azon, amikor a nők szexuális megalázását az „ősi mesterség” szókapcsolattal aposztrofálják. Lehetőleg meglett férfiak, akikről őszintén merem feltételezni, hogy soha ezt a „szolgáltatást” nem vették igénybe. És nem, én nem szeretnék prostituált lenni. Szellemi értelemben sem.