A fal

A miénk. Mert beáztunk. Vagy inkább el. Nagyon csúnyán. Átható őserdős szag fogadott, megfelelő páraszinttel, háromféle színben pompázó penésszel, málló plafonnal. És mivel a víz miatt a biztosíték is kiment, a fagyasztóban lévő kb. 10 kiló étel (szeder, áfonya, meggy, húsok, rókagomba) mind megrothadt. Azt a bűzt nem kívánom senkinek. A felső szomszéd áztatott el, ő nem is tudott róla. Néhány hónapja volt ott felújítás, azóta történhetett. És folyamatos a dolog, mert tegnap este, amikor a szomszéd fürdött, nálunk éppen csepegett a fal, kiment a biztosíték, nem tudtunk filmet nézni. Romantikus gyertyafényben beszélgettünk még egy darabig, majd ájultan bezuhantunk az ágyba. A gyertyát különleges alkalmakra tartogattam, de nekem valahogy más fogalmaim voltak eddig a különlegességről...

A szomszédék egyébként kínaiak, magyarul egyik rosszabbul tud, mint a másik, így maradnak a félszavak meg a mutogatás. „Víz folyik, áram kaputt” - így magyaráztam el ma a tegnap estét, miközben lelkesen mutogattam a vízfolyást, falat, villanyvezetéket. Tegnap délután a férfi látta is a plafont: a 'n' helyett 'l'-t ejt, a ragozással hadilábon áll, az akcentust és a hangsúlyozást inkább hagyjuk. De miután harmadszorra is elmondta, hogy „infizet”, akkor megértettük, hogy ő kifizeti a kárt. Még mondott valamit, hogy hétfőn délelőtt hoz valakit (remélhetőleg tolmácsot is), s aztán mutogatva elmagyarázta, hogy nála átszerelték a vizet, végül elkérte a telefonszámunkat is, és mondta, hogy jön hétfőn (ma is volt itt valakivel, talán vízszerelő). Amikor bejött az ajtón, teljesen elhűlt, és állandóan motyogott magában, hogy „harikogatoka, uuu, mikoterimato, incüdee” vagy mi a fene, de látszott rajta a megdöbbenés. Persze hiszem, ha látom, de nekem most már az is jó, hogy nem kell azért könyörögni neki, hogy legalább megnézze. Őket is sajnálom, mert nemrég újították fel a lakást, járólapoztak. Most azt fel kell szedni.

A Másik kb. három órán keresztül sikálta a hűtőt és a kamrát, de még mindig érződik a szag, pedig tegnap óta megállás nélkül szellőztetünk. Ecet, mosószer megvolt, most szódabikarbóna van a hűtőben. Szenet most hirtelen nem tudok keríteni. Még mit csináljak? A leolvadt ételek megrongálták a fagyasztó gumiszigetelését, magyarán: lerohadt, ki kell cserélni. Ha szerencsénk van, csak a gumit. Ha nincs, az egész ajtót. Plusz kiszállási díj, szerelés. A hűtőrésznek szerencsére semmi baja, kivéve a szagot.

Mivel a sok falfesték mind levált a földre, ezért gondoltam, a kisebb szőnyegeket kimosom. Igenám, csak éppen nem indul be a mosógép. Néztük a konnektort, vízcsapot, mindent, de nem azokkal van a baj. Most abban reménykedünk, hogy hátha csak az volt a baja, hogy az a párás levegő nem tett neki jót, és majd kiszárad. Ha nem, annak is szerelő, kiszállási díj, lóizé. Ha a vezetékek is károsodtak, akkor azt is cserélni kell. A ruhásszekrény fölé is elkanyarodott a penész, úgyhogy gyorsan kipakoltuk a ruhákat a másik ágyra (szerencsére nem lett bajuk), a szekrényt kimostam, szellőztetjük. De amíg nincs újrafestve a lakás, nincs értelme visszapakolni a ruhákat. Magyarán: akkora a rendetlenség, hogy azt már én szégyellem. Aki ismer szobafestőt (aki hétfőn vagy kedden lekaparja ezt a sok szart) és villanyszerelőt, írjon. Addig pedig borzongjatok.