Koncert ugrálós karmesterrel

Sting-koncert volt, elmentünk. Bár nagyon szeretem, kicsit tartottam attól, hogy balul sül el ez a szimfonikus zenekaros vállalkozás. Kellemesen csalódtam, hogy ilyen közhelyekkel éljek. Sting még mindig tud énekelni, a Royal Philharmonic pedig úgy tűnt, belevaló, simulékony emberekből áll. No meg egy pattogó karmesterből, akit sosem kellett kivetítőre vinni, mindig pontosan látszott, hányat ugrik. Nagyon jól sikerült a Moon Over Bourbon Street szimfonikus verziója, az utolsó daloknál már mindenki állva tapsolt (a karomban persze most izomláz). Még elcsíptük az utolsó vonatot haza. Ma hattól Mozart-féle Requiem, de azt már nem én hallgatom, hanem előadom. Mármint kórustagként. Szabályosan izgulok, milyen lesz.