Békét – menet nélkül

Elolvastam, hogy mi a Békemenet legfőbb üzenete. Ez: „Ma azok ellen „a Brüsszelben tanyázó társadalommérnökök ellen” kell harcolni, akik meghaladottnak tartják a nemzet konstrukcióját, és egy kevert, migránsokkal feltöltött társadalmat képzelnek el. A Békemenet ennek a harcnak a része – mondta Bayer Zsolt.”
A Brüsszel elleni harcra most nem térek ki. Írtak róla elegen.
A nemzet konstrukciójára egy kicsit azért kitérnék, mert kisebbségiként a politikai nemzet alkotmányilag nem kér belőlem, a kulturális nemzetnek egy része kérne, de közben titokban románnak tart, egy része kér és elfogad, egy részéből pedig én nem kérek. Erdélyiként nézve egy etnikailag homogén nemzetállam rendkívül veszélyes gondolat. Főleg úgy, hogy a dédanyám etnikailag homogén szász volt, a felmenők között pedig állítólag van Bécsből Székelyföldre migrált udvarhölgy is. Akkoriban még úgy mondták, hogy Székelyföldre ment férjhez. A szülőfalumat pedig részben igazi, autentikus, őshonos taljánok alapították.
Maradjunk inkább az első mondat utolsó részénél: a kevert, migránsokkal feltöltött társadalomnál. A fentiek alapján egyrészt megállapítható, hogy Erdély az elmúlt ezer évben egy kevert, migránsokkal feltöltött társadalom. A feltöltött annál is inkább stimmel (hoppá, ez egy német szó), mivel volt itt pár pestisjárvány, dúlt a tatár, a török, a bécsi sógorok, úgyhogy konkrét betelepítési hullámok voltak: szászok, románok, örmények, olaszok stb. Most akkor vagy az van, hogy a Brüsszelben tanyázó társadalommérnökök már az elmúlt évszázadok magyar uralkodóit is behálózták, netán ők maguk voltak brüsszeli társadalommérnökök (mert arra gondolni sem merek, hogy mi van akkor, ha a nemzetfogalom változott az évszázadok során), vagy az, hogy Erdély mindig is egy kevert, migránsokkal feltöltött társadalom volt. Amelynek egyik szülöttje vagyok én is. Vagy akkor én is egy Brüsszelben tanyázó társadalommérnök vagyok, csak nem tudok róla. És innentől Umberto Eco kellene átvegye a szót, mert kezdenek összekuszálódni a narratív szálak. Vissza a mondatunkhoz. Elmondom, miért problémás nekem ez a mondatrészlet. A kevert olyan, mint a korcs kutya. Ami ugye többnyire a sintértelepen végzi. A kevert az olyan, mint a fajgyalázás (művelt olvasóknak: Rassenschande). A kevert olyasmi, mint a korcsitúra, ahogy nálunk mondják a nem fajtatiszta kutyákra. Kedves olvasóm: te hogyan éreznéd magad, ha valaki azt mondaná neked rólam, hogy az, akivel az életemet összekötöttem, egy nemi erőszaktevő, agresszor, mocskos állat? Akinek (ha orvos lenne), el kellene venni a diplomáját, szanaszét kellene verni a fejét, majd utána börtönbe kellene csukni? Akivel feltöltötték a társadalmat, mintha az valami pöcegödör lenne, ahova alacsonyabb rendű embereket öntenek? Akivel én fajgyalázó kapcsolatban élek, az esetleges gyerekeink pedig korcsok lesznek? (Lásd még: sintértelep, hogy ne hozzak történelmi párhuzamokat.) Hogy én áruló vagyok, mert egy nem magyar, nem fehér, nem keresztény embert szeretek? Hogy megérdemelném, hogy csoportos nemi erőszak áldozata legyek pusztán azért, mert nem annak a valakinek az elképzelései szerint élek? Vagy tudnád-e a szemembe mondani, hogy te azért mész a Békemenetre, mert egyetértesz a fentiekkel? És valóban, őszintén ezt gondolod-e? Nem az érdekel most, hogy de vannak „köztük” rossz emberek, és természetesen vannak kivételek. Vannak rosszak, naná. Ez olyan evidencia, hogy nem is értem, miért írom egyáltalán le. Mindenhol, minden színben, minden vallásban és vallástalanságban. Köztük és köztünk is. Mert nincs különbség közöttünk. Vannak olyanok, akik behajtanak az emberek közé, mások diákokat vadásznak le egy iskolában vagy egy szigeten, ismét mások nem tudják túltenni magukat a visszautasításon, és ezért lúgot öntenek arra, akit állítólag szeretnek, mások kivégeznek egy újságírót a menyasszonyával, vagy megerőszakolják a saját lányaikat. A Békemenet nem arról szól, hogy de azért vannak köztük is blablabla (ami egyébként még mindig problémás). A Békemenet általánosít. Erről szól ez a mondat, erről szól a másik idézet is. A Békemenet megbélyegez csoportokat. A Békemenet – gyűlöl. Engem. A Békemenet a migránsok miatt elkorcsosult társadalom ellen menetel. Ellenem. Olyan emberek szervezik, akik a fentieket többször is, hangosan kimondták. Akik azt kívánták, hogy csoportos nemi erőszakot kövessenek el rajtam (pontosabban a magamfajta migránssimogatókon, vagyis rajtam is). Akik mocskos állatnak, hordának neveztek egész embercsoportokat, akiket ki kellene belezni. Ha egyetértesz ezekkel, akkor természetesen menj, ott a helyed, nem tarthatlak vissza. De ha egy apró kétely is felmerült benned, akkor kérlek, ne menj. Nem azért, mert haragudnék, vagy ultimátumot adnék. Nem adok. Azért ne menj, mert fájdalmat okozol vele. Személyesen nekem. Nem valami arctalan ismeretlennek, akinek soha nem kell a szemébe nézned. És még ki tudja, hány ismerősödnek, barátodnak, családtagodnak, aki esetleg nem is meri a fentieket elmondani neked. A béke nem mások (brüsszeli rosszfiúk, migránsok, nők, politikusok, fehérek, feketék, erdélyiek, melegek, satöbbik) ellenében valósul meg, hanem velük együtt. Ha tenni szeretnél a békéért, kérlek, ne okozz fájdalmat.