Arcszín

Hófehérke. Baudolina-szín. Az utóbbi időben egyre gyakrabban mondják ezt az emberek, amikor rám néznek. Jójó, tudom, a bőröm színe mindig is fehér volt, máskor is felfigyeltek rá (mert nyáron sem barnultam le), de most mintha többször hallanám. Valahol megértem, néhány vizsgán már túl vagyok (legalábbis remélem), és jövő héten lesz még négy darab, reményeim szerint az utolsók. Egyik nehezebb, mint a másik, úgyhogy nem nagyon van arra kilátás, hogy friss levegőn sétifikáljak néhány órát, megfújjon a jó szél (inkább el fog fújni néhány ember szerint), úgyhogy megmaradok a tehéntúró (tejföl, hó stb.) világosabb árnyalatánál. Ha vége lesz a vizsgáknak, felülök a seprűmre, és hazáig meg sem állok. Ott pedig átmegyek Csipkerózsikába, s leütöm azt a herceget, aki fel mer ébreszteni...