Tavasz

A szombati hatalmas séta az erdőben és a botanikus kertben megtette a hatását. Megfútt a szél, kicsit megsütött a nap (most már tényleg be kell szereznem azt a napernyőt), a lábunkat lejártuk, de megérte. A Bois de Vincennes és a botanikus kert tényleg nekem való hely. Tulipán, nárcisz, százszorszép, bonsai, bambusz, kámea, magnólia, vagy csak a fű élénkzöld illata. És időközben (köszönöm, csutkababa!) felfedeztem Dawkins könyveit is. Néhány cikkét ismertem, a youtube-on elérhető felvételeket is láttam, és tetszett is, de a könyvek valahogy kimaradtak. Most pótolok. Van mit. Végre egy olyan könyv, ami hosszú hetek óta le tud kötni, annak ellenére, hogy elektronikus formában olvasom (ami nekem sokkal nehezebb, mint a hagyományos). Magam is jobban szeretem megfogni a könyvet, érezni a súlyát, az illatát, lapozgatni. De mivel folyton utazok fel s alá, nem tudom magammal cipelni a fél könyvtáramat. Arról nem is beszélve, hogy nem tudnék minden olyan könyvet megvenni, amit elolvasok. Így inkább azzal nyugtatom magam, hogy környezettudatos vagyok.