Minden „szobában” (szoba, hehe) más színű és mintájú tapéta. Még a korzikai zsivány is helyet kapott az egyik teremben (csak festményben, azért ennél tovább nem merészkedtek még a mégoly bátor gall tárlatrendezők sem), pedig özv. Capet-né (szül. Maria Antonia Josefa Johanna von Österreich-Lothringen) földi maradványai motollaként foroghatnak a saint-denis-i sírboltban. Nyilvánosan szoptató anyák figyelem: az egyik királyi asszonyságról olyan képet föstöttek, amin bizony jócskán látszik az egyik melle (a mai képaláírás az lenne, hogy: szoptatás után, böfiztetés előtt), tessék máskor a francia királyokra hivatkozni.
Királyi ágyakat kukkoltunk, barangoltunk az angolkertben, megállapítottuk, hogy a francia típusú szimmetria nem illik a hajszínemhez (marad az angolkert), magnóliákat szagolgattunk, repkénnyel befuttatott házikóra vágytunk, kockafák után gömbfákat néztünk, kipletykáltuk a királyi családot és a görög isteneket. Arborétum és csónakázás majd valamikor máskor (talán amikor meglesz a napernyőm), így is megvolt a 15 kilométer. Mit mondjak: grandiőz, mervejjőz.
Kedvenc képaláírás: le roy gouverne par lui même. A trón alatt pedig két csurdé angyalgyerek kártyázik. A felirat trükkös, mert kétféleképpen is fordítható: 1. a király személyesen kormányoz; 2. a király egyedül kormányoz. Az a gyanúm, hogy az utóbbi értelmezést részesítették inkább előnyben arrafelé. Nekem viszont az első lenne előnyösebb jelen esetben (ebben azért benne foglaltatik a parancsolgatás is), mert takarítani kellene, s inkább a kormányzáshoz fűlik a fogam, mint a porszívó csövének megfogásához. De legalább álmodozhatok az angolkertemről, az illatozó magnóliákról és a repkényes házikóról. S talán nem vesztem el a fejemet sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése