A kaparás

Kezdjük érteni egymást a felső szomszéddal. Csak egyszer kellett vasárnap elmondja, hogy „hétfőn jön Yin palátom, aki cinál ilyent” (mutatja a falkaparást), rögtön megértettem, miről van szó. Eszembe jutott, hogy írhatnék botcsinálta kínrímeket arra, amikor a kínai kínjában a falat kaparja. De nem volt kínban, annak ellenére, hogy még mindig a gesztusok dominálnak a kommunikációnkban. Azaz mutogatunk vadul, és leginkább az infinitivus (vagy esetleg egyes szám harmadik személy - amikor magáról beszél), nominativus és az imperativus alakokat részesítjük előnyben.

A feltételes módot meg ilyeneket inkább mellőzzük, ahogy Fülig Jimmy is megmondta már. Barátunk nem sokat teketóriázott. Bejött, köszönt, aztán szótlanul nekiállt dolgozni. Közben megpróbáltuk elmagyarázni egymásnak, hogy mi legyen a következő lépés. Mondom neki, hogy két hét múlva, júliusban (heves gesztikulálás, mutogatom, hogy múúúúlvaaaa) majd gombaölőzni kellene a falat (ezen sokat gondolkodtam, hogy vajon hogy lehet a gombaölőt elmutogatni - nincs elég activityzős tapasztalatom), és utána majd festeni (ecsetmozdulatok). Mosolyogva bólogat, de nekem még mindig gyanús a dolog.

Aztán mikor befejezte a falvakarást, akkor elmondta, hogy „te elmész, fal szároga, két hét múlva telefon, Yin jön, moszol (háhá, ez a gombaölő), 1-2 nap szároga, aztán cinálsz így (mutatja, hogy gletteli a falat), aztán feszt”. Világos. Amikor kimegy az ajtón, mindig elmondja, hogy „jó, köszönöm, bocánat”. Egyébként gyönyörűen összesepregetett maga után, szóval csak a felmosás és persze a rendezés (majd a festés után) marad(t) ránk.