Eiffel-torony, állunk a sorban, várjuk a liftet, hogy felvigyen a harmadikra. Előttünk a sorban áll egy arab házaspár, mindketten fedik a testüket, a nő fején kendő. Ő áll elöl, mögötte a két kisfiú (egy év lehet a korkülönbség), a sort a férje zárja. A másik házaspár előttük áll: az apa az összecsukott babakocsit viszi, a szőke, kékszemű kisfiú az anyja öléből nézelődik hátrafelé. Amint észreveszi a két arab kisfiút, azonnal érdeklődni kezd irántuk. Eleinte szemérmes mosolyok, kukucskálás, de a kicsi nem elégszik meg ennyivel, nyújtogatni kezdi a kezét. Természetesen egyszerre mindkettőnek, mert annyit már tud, hogy két keze van, így mindenkinek jut egy-egy. Mintha repülne. Odanyújt, megfog, elenged, odanyújt, megfog, elenged. Egyre hangosabban kacagnak, és egyre többen nézik őket mosolyogva. A torony fölé gyűlt esőfellegek pedig tovább vitetik magukat a széllel. (Én pedig csak csendben irigylem a két arab kisfiút, hogy milyen tökéletesen ejtik az emfatikusokat. Jellemző.)
2010/06/11
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Külön tudósításban foglalkozott az uniós csúcstalálkozón képviselt magyar állásponttal hétvégi számában a Le Monde. A lap szerint Orbán Vikt...
-
Az elmúlt napokban-hetekben sokat cikkeztek arról, hogy akkor most Kertész Ákos „genetikus kitétele” hogyan értelmezendő, hogy is írhatott i...
-
"A nők az önmegvalósítás, emancipáció mellett elfelejtenek gyereket szülni." "Majd ha mindenki megszülte a maga két-három va...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése