Csodák, hét darab, otthoniak

Kücsük feladta a leckét. Íme a listám. Nem rangsor, csak sor. A linearitás kényszere miatt.  
1. A fenyvesek halk szuszogása, a megolvasztott hólé tűlevelekkel, együtt málnászás a medvével. Gombák, nyulak, barlangok, kígyók. Madarasi Hargita, Szováta, Görgényi-havasok, Uzonka, Csoma Pista bácsi.
2. Anyám kitartása, amellyel apámat támogatta, ingázások, téli gyaloglás; Gorzafalva és Dél-Erdély szórvány-reménytelenségében felvillanó mosolya és kőszikla-ereje.
3. Gyerekkorom színhelye: bástyák, várfalak, rejtekhelyek; a nővérem türelme, amellyel olvasni tanított makacs és követelőző ötéves koromban (azóta is hálás vagyok neki érte, hogy nem adta fel), a családi és iskolai könyvtár.
4. A jó-rossz családom a maga gondjaival, örömeivel, sértődéseivel és kibéküléseivel; nagymamám és édesanyám főztje; hónapok óta nem látott barátaim, kedves tanáraim.
5. Csoda, hogy túléltük a szeku házkutatásait, a „telefonjavításokat”, zaklatást, névtelen levelek mocskolódásait, néhány apró kavics csattanását a halántékomon; és csoda, hogy a rendőrfőnök hozzánk menekült „89-ben.
6. Mircea Eliade, George Bacovia, Cristian Nemescu, Smaranda Enache.
7. 26 évvel ezelőtti születésem, amikor egyetlen orvos megcsászározta anyámat – aki közben mérte a saját vérnyomását –, ha már orvos, tegye magát hasznossá alapon.
És mivel sajnos teljesen elvesztettem már a fonalat, hogy ki mikor írt erről (pontosabban már annyian írtak, hogy csak), átdobnám a labdát a határon Sultanusnak és Julia Morgennek, akik – bár nem Romániából gyüttek – azért az ő országukról írhatnak, nagyon szívesen olvasnám.