Negatív bírálat

Ki nem állhatom, amikor valaki a frusztrációit, kisebbségi komplexusait és gyarmatosító gőgjét rajtam (rajtunk) vezeti le. Mindezt úgy, hogy nemcsak buta, hanem korlátolt is, és erre minden egyes alkalommal ékes bizonyítékot szolgáltat. Mindezek tetejébe gonoszul kihasználja az alá-fölé rendeltségi (tanár-diák) viszonyt, az osztályozási módszere semmilyen objektivitást nem mutat, és alaposan visszaél a vendégjoggal is. Mert ugye nekem kell őt megértenem, mert szegény egyedül van ebben a nagy idegenben, a gonosz magyarok között, akiknek van pofájuk megkérdezni tőle, hogy akkor mégis hogy van az a bizonyos terminus, ha nem úgy, ahogy ők azt az EU hivatalos honlapján, a francia Nemzetgyűlés honlapján és még ki tudja milyen zughelyeken olvastak...

Ahelyett, hogy pozitívan kihasználná azt, hogy velünk egykorú (nem ő az egyetlen fiatal tanárunk), hogy támogatna bennünket a francia tökéletesítésében, és nem kérdőjelezné meg folyton a fordítási döntéseinket. Amelyekről persze szinte mindig kiderül, hogy helyes döntések voltak, csak az ő részéről hiányzik az elemi szintű felkészülés és háttérismeret. Az arra való hivatkozás, hogy elvégzett egy egyetemet, pedig azért röhejes, mert ebben a képzésben mindenki elvégzett már (legalább) egy egyetemet, egyesek pedig képesek voltak egy másikra is beiratkozni, esetleg pofátlanul mesteriztek, doktorálnak stb.  

Következtetés: aki tanár akar lenni, az először is tanuljon marha sokat, hogy ne a legegyszerűbb fogalmakkal égjen be; ismerje be, ha valamit nem tud (nem szégyen az, főleg ezen a tanszéken nem, mert számviteltől kezdve a transzgénikus egereken át a globális felmelegedésig, a szív-érrendszeri betegségekig, nukleáris rakétákig és EU-s jogszabályokig minden szaknyelvvel megismerkedünk) aztán pedig hagyja kint a sáros cipőt a küszöbön, s ne alázzon meg folyton, mert marhára nem ezért fizetek ennyi pénzt.