Hogy mik vannak...

Amióta nem használok kifésülőbalzsamot (két éve), nem kócolódik annyira a hajam. Amióta belenyugodtam, hogy nekem nincsenek barátaim, barátnőim pedig még kevésbé, egyre több kedves ember keresi a társaságomat. Amióta hangot adtam annak, hogy nem akarok gyereket, egyre többen kérdezik, hogy mikor lesz már. Ha elhatározom, hogy holnaptól megint rendszeresen sportolok, garantáltan olyan fájdalmas lesz a menstruációm környéki időszak, hogy legalább két héttel el kell halasztanom az új élet kezdetét. Két hét múlva pedig úgy beverem a térdemet/csípőmet/karomat, hogy újabb két hétig legfennebb a boltig lehet vele elsántikálni.

Ha Fülesre hallgatok, és hosszú ujjút veszek, öt perc alatt leizzadok, cipelhetem a blúzot a karomon. Ha nem hallgatok rá, akkor túlnyomóan felhős az ég, erős északkeleti szél, helyenként (azaz pont ott, amerre járok) záporok is kialakulhatnak, a hőmérséklet pedig -10 és -20 fok között alakul. A bolti eladó tegez, a gyerekkorom óta ismert öregúr éppen csak kezet nem csókol, az ügyintéző drága kislányomnak nevez (aztán meglátja a születési dátumomat), az orvos kisasszonynak szólít, Gyuri bácsinak én vagyok a szomszédasszony. A busz utazóközönsége ma láthatóan fázott, én a spagettipántos ruhámban vadul legyeztem magam, s arra gondoltam, hogy milyen egyszerű is az élet.