Fenyőillatra alszom el, madárcsicsergésre ébredek, nem messze zúg a patak, zenélnek a tücskök a réten, mélyzölden suhognak a levelek. Együtt málnászom a medvével, a mogyorót a mókusokkal osztanám meg, ha nem lenne még éretlen. A virágok hiún tobzódnak a színekben, hajlongva tárják ki a szirmaikat.
Eső áztat, szél megszárít, nap átmelegít. Felhőharmattal mosom a hajamat, lágyvizű patakban tisztálom a ruhákat. Belehengergőzöm a fűszerszámos zöldbe, testemet átitatja a havasi levegő és a méhek szerelme, az asztalon mentát, köménymagot és kakukkfüvet szárogatok télire. Belopom a tájat egy kattogó gépbe, mert attól rettegek, hogy elfelejtem egy év alatt.
Égig érő fenyők mindenfelé, a fű megbocsátóan emelkedik fel mögöttem, nyulak ugrálnak szét a közeledtemre. Éjjel szarvasok sétálnak a ház körül, a vaddisznó gyökeret túr. A távolban konok, ködbe burkolt sziklák vigyázzák az álmomat: biztonságban vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése