Költöz(t)ünk. A nagyja már megvan, még csak néhány kompót maradt a második emeleti szekrényben. A fűszereim hatalmas zsákban várják a hétfői szabadulást. Akkor ugyanis lesz tartójuk. Az evőeszközök már megtalálták a helyüket, és az edények is rendezkednek. Azonban a legelső dolog, amit összeszereltünk, a számítógép és a laptop volt. Függőség? Cipekedés és rendezés közben Tina Turnerrel együtt énekeltem ki a világba, hogy Missing you, meg hogy I don”t wanna fight no more, meg azt is, hogy Open arms.
Közben pedig tematikusan elrendeztem az itteni könyveinket: Paul de Man megtalálta méltó helyét Derrida, Rorty, Berszán és Odorics mellett, a korszakommal foglalkozó szövegek újabb tematikus blokkba kerültek, míg az általam szépirodalomnak nevezettek megint más köteget alkotnak. A saját anyagom szépen bekötve egy külön polcon, a bekötésre váró kéziratok (nem az enyémek) pedig egy másikon. A CD-k, DVD-k ugyancsak tematikusan a számítógépek fölötti polcon (klasszikus és modern zene, filmek, programok), a falvédőn néhány fénykép az otthoniakról, a ruhák élükre rakva a szekrényekben.
Ha azt is be merném vallani magamnak (amit tudok amúgy), hogy mi elől menekülök ebbe a kényszeres rendezésbe, már jól is érezhetném magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése