Úgy látszik, mindenki költözik: ő is, meg ő is. No hát én is, habár ez viszonylag kisméretű dolog lesz. Igaz, a négy év egyetem alatt minden évben költöztem legalább egyszer, úgyhogy tiszta luxus volt eddig, hogy két éven keresztül ugyanabban a kollégiumi szobában lakhattam. Hát ez változott meg a múlt heti döntéssel. Amelyről ordít, hogy olyan emberek hozták meg, akik:
1. életükben nem laktak kollégiumban, ergo halvány lila izéjük sincs arról, hogy mit jelent;
2. soha nem láttak közelről egyetemista költözést (ami azt jelenti, hogy hívod a barátokat, és segítenek cipelni).
Ehhez képest drága izgató és gondnok urak kitalálták az alábbiakat: 50 bentlakó maradhat nyárára, a többi mehet a szeme világába, szeptember elejéig ne is lássák. Mi bent maradhatunk a PhD miatt. A többi szerencsétlen haza kell költözzön, s aztán vissza. Na de hogy mi se kényelmesedjünk el a nagy jólétben, kitalálták, hogy nyárára bizonyos emeleteket ki kell teljesen üríteni, mert fizetős vendégeket fogadnak. Nevezett urak szerint ugyanis a szent vendégnek (nyugdíjas, diák stb.), aki csakis éjszakára fog itt lenni, nem mindegy, hogy a mellette lévő szobában valaki csendben PhD-zik vagy párnába fojtott orgazmusa van. Vagy mindkettő felváltva. Már bocsánat az idegen szavak használata miánn.
A döntés a következő: a bent maradók egy része a negyedik emeletre költözzön, a másik az elsőre vagy a földszintre. Mondanom sem kell, hogy az első emelet felét is kiadják, érdekes módon az nem zavaró... Ami persze azt jelenti, hogy aki pechjére nem jó helyen lakik, annak menni kell máshova. Nekünk a másodikról a negyedikre kellett vón, ami nemcsak hogy melegebb, hanem kisebbek a szobák is, ráadásul vannak olyan objektív dolgok az életemben, mint a szívem. Ami lelkiismeretesen dobog, csak nem szabad erőltetni, mert aztat nem szeresse, s gyorsabban kezd dobogni, aztán egyszercsak képes abbahagyni a mucsok. Mondok a gondnoknak, hogy én oda nem tudok felmászni, hiába is próbálkozom vele: iciri-piciri lyukacska, örökletes koszorúér izémizé, oxigénhiány, cianózis, endzsájná. Teátrális karszéttárás: ő micsináljon? Mondok, ne tegyen oda fel, mert esetleg rosszul lészek, osztán gyün mentő, orvosok, nitroglicerin pirula a nyelvem alá, oxigénpalack, mittudomén. És akkor ki vállalja a felelősséget?
Mérgelődik erőst, hogy megfogtam, de hát az mégsem lehet, hogy teljesen belássa az érveimet (értsd: szaros PhD-s csitriét, aki meg meri kérdőjelezni Méltóságos Gondnok Úr tökéletes döntéseit), mert a látszatot ugye meg kell őrizni, úgyhogy most költözhetünk az első emeletre, mert a második blabla... Nem beszélve arról, hogy ősszel vissza kellene költözni, de abból nem esznek, mert akkora hisztit vágok, hogy izgató és gondnok urak maradék szürke hajacskája kihullás közben fog megfehéredni. Kompromisszumra kész vagyok, marha nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése