De nem mozdult. Talán alszik – gondoltam. Közelebb menni nem mertem, mert az utca kezdett benépesedni. A sarok mögé bújva lestem, mi történik. Egyesek óvatosan kikerülték, mások ráérősen elnézegették. Valaki egy pénzdarabot dobott elé, nem nyúlt utána. Egy fiatal, csinos nő behatóan tanulmányozta: föléje hajolt, megszagolgatta. Divatos kosztüm volt rajta, selyemsállal, ékszerekkel. Körüljárta, aztán pár perc múlva hangosan nyilvánított véleményt az otthontalanokról, s arról, hogy az államnak mit kellene velük kezdeni. Mennyi pénzt megspórolhatna az államkassza, ha az ilyeneket egyszerűen...
Kirázott a hideg. Aztán végigömlött rajtam valami forró hullám, s úgy éreztem, fel fogom pofozni azt a nőt. A testem megfeszült, elvörösödtem, aztán hirtelen halálsápadttá váltam megint, a tenyerem ökölbe fordult. Annyira szorítottam, hogy a rövidre vágott körmöm véres, félkör alakú nyomokat hagyott maga után. Éreztem, hogy nem tudom sokáig visszatartani a kitörni készülő indulatot. A nő belerúgott a cipőjével. Nem durván, csak a hegyével. Hogy azért fájjon egy kicsit.
A test a hátára fordult. Szörnyülködés. Erre már én is közelebb mentem. Hányinger kerülgetett. Mintha valami émelyítő, édeskés bűzt éreztem volna. A hasa... fel volt vágva a hasa. Tökéletes munka: egy nyisszanás és egy nyikkanás. Mocskos vattacsomók folytak ki belőle. Az emberek fejcsóválva mentek tovább, s a próbababa egyedül maradt a sárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése