1. Te jó ég, már éjjel két óra van, és még mindig nem tudok aludni. Pedig már bevettem az altatómat is. Kicsivel nagyobb adagot, mint amit szoktam. Mégis ébren vergelődök a „hitvesi ágyunkban”. A hitvesi... abban, hitves nélkül. Mert a hitves most éppen „megbeszélésen” van. Mindketten tudjuk, hogy kivel beszél meg mit. Mi mégsem beszélünk erről. Nyílt titok. Kirakatházasság, és szenvedünk tőle. Megöregedett, és nevetségesen próbálja leplezni. Meguntam a fáradt lihegését, a túl hamar véget érő szeretkezéseket, az unalomig ismert szavait, a kövér testét, amivel agyonnyom, az önző türelmetlenségét, a jussak-el-gyorsan-a-csúcsra sietségét. Beveszek még egy adag altatót.
2. Olyan fekete minden, és nagy a csend. Becsukták az ajtót is, pokróccal sötétítették el a rajta lévő üveget. Engem pedig itt hagytak egyedül. Hiába nyitom ki a szememet, nem látok semmit, még a macim körvonalait sem, pedig itt van a kezemben. Félek. Elfogyott az orromból Anya illata, és én annyira, de annyira szeretném megint érezni, hozzábújni ahhoz az a nagy fehér puhasághoz, hogy megnyugodjak. De hiába mondom neki, hogy ne menjen még el, úgy tesz, mintha nem értené: befektet az ágyba, aztán mérgesen rám szól, hogy azonnal aludjak, behívja Apát is, aki sokkal nagyobb, és még jobban félek tőle, mert ő haragosan szokott kiabálni, amitől még a hangom is elakad. Még nem vagyok egyéves sem, és nem tudok úgy beszélni, mint a nagyok. Csak hangokat adok ki. És folyik valami a szememből, amikor nagyon elszomorodom. Anyáék ott vannak a fal másik oldalán, és nem tudok eljutni hozzájuk. Az ujjaimmal próbálok lyukat fúrni belé, hogy odamehessek, de nagyon lassan megy, és hamar belefáradok.
3. Aludt. Mély, sötét álma volt, és mintha nem akart volna vége lenni. Zuhanást és nyirkos hideget álmodott, szűnni nem akaró hörgéseket, mellkasszorító fájdalmat. Izzadtan riadt fel. A fürdőbe támolygott, ahol a hideg víztől kissé kitisztult a feje: csak álmodtam, motyogta sápadtan, nincs semmi baj. Visszafeküdt az ágyba, hozzábújt a kedves meleg testéhez, befészkelődte magát az ölébe, hallgatta a fülébe duruzsoló nyugodt szuszogást, dorombolt a hátát simogató kéznek, társa lélegzete csiklintotta a nyakát, de nem moccant. Kicsire összehúzta magát, mintha el akart volna bújni. Végül elaludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése