Tisza-parti ajándék sultanustól

Velem borozni kell. Akár a Tisza partján is. Padon vagy az egy méter magasban lévő párkányon. Amire háttal felülni nekem harmadszorra sikerült. Miközben Füles gonoszkodva vihogott (azért nem hagyta volna, hogy bajom essen), én hitetlenül (és magamon nevetve) próbálkoztam, a magasságiszonnyal küzködő Sultanus pedig attól féltett, nehogy háttal érjek földet a túlsó oldalon, ami három méteres zuhanórepüléssel járt volna. Fehér borocska volt, és finom úri társaság. És néhány fénykép. Füles is ott volt elvileg, de ő nem magamutogató, mint Szerénységem.