A bíró erkölcse

Magyarország, 21. század. Erkölcsi okokra hivatkozva tagadták meg egy prostituálttól az abortuszt. Most nem részletezném, hogy szerintem (és mások szerint) a prostitúció micsoda, habár az is megérne egy misét. Azon gondolkodom, hogy az apát miért nem idézik be? Gyerektartást fog-e fizetni? Persze hogy nem, hova is gondolok. Ő csak „használt” egy nőt, mert neki szabad. Mert szegénykém ki kell elégítse a biológiai igényeit. Hogy oda ne rohanjak...   A bíró pedig az ő erkölcsi magaslatáról a törvényt kijátszva ítélkezett. Deviáns magatartást és általános erkölcsi felfogást emlegetett. A deviáns magatartáshoz: az nem deviáns, hogy egy férfi kibéreli magának egy nő hüvelyét, mert jogot formál erre magának? És mindeközben megalázhatja, bármire kényszerítheti, mert tudja, hogy ő úgyis láthatatlan marad. Az nem deviáns, hogy az állam asszisztál ahhoz, hogy egyes női állampolgárait mások tárgyként használjanak? A nő pedig szívjon, mert „a kurva magának kereste a bajt” ugyebár... Mint ahogy most is.

Általános erkölcsi felfogás. Nos, tisztelt bíró úr/asszony, én nagyon örülök, hogy ezek szerint nem tartozom az általános erkölcsi felfogók közé. Egyrészt a jog szerint egy nőnek joga van abortuszra, innentől kezdve amikor ön a bírói székben ül, már elnézést, de magasról tojok a magán- vagy általános felfogásra. Megfosztani nem lehet ettől a jogától. Az más kérdés, hogy ön személyesen vagy a társadalom mit gondol erről, de ez nem tartozik a tárgyalóterem falai közé. Másrészt pedig úgy gondolom, hogy egy amúgyis kihasznált és meghurcolt nőnek azt a gunyoros választ adni, hogy majd megszülés után örökbe adhatja a gyerekét, olyan emberre vall, akire a kutyámat nem bíznám, nemhogy ilyen felelősséggel ruházzam fel. Nagyon remélem, hogy az általam egyáltalán nem tisztelt bíró nagyon öreg, és hamarosan nyugdíjba vonul, és hogy az ügynek lesz valamilyen pozitív végkicsengése is a későbbiekben. Önnek pedig hosszas Alzheimert kívánok.