Furcsa, de egyelőre nem esik nehezemre, hogy az időjárás errefelé teljesen kiszámíthatatlan. Az, hogy egyik este havazik, még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy másnap reggel 15 fokos, napsütéses világra ébredjen az ember, délután pedig zuhogó esőben sétáljon hazafelé, időközben pedig a a jó csípős szél megszárítsa. Sétáljon? Na igen. Megáztatott párszor az eső, de makacsul nem tanulok belőle. Cukorból nem vagyok, a víz még soha nem ártott nekem, hova rohannék? Itt pedig kijut a vízből bőven, nem panaszkodhatok.
Talán pont a kiszámíthatatlanság tesz „sztoikussá” ebben a dologban: semmi értelme azon rágódni, hogy jaj, mi lesz a következő félórában. Fő a változatosság. És a teavíz. Megyek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése