Texas, szekta, média

A Velveten olvasható egy cikk arról, hogyan erőszakoltak meg 13 éves lányokat egy texasi szekta ranchén. Alant pedig egy tűsarok-kommentelő levele a velveteseknek. Kommentár helyett: a levelet én is aláírtam, és elküldtem nekik.

Tisztelt Főszerkesztő!  
Az index.hu rendszeres olvasója vagyok, és szeretnék megjegyzést fűzni a texasi szektás történetről írt cikkükhöz. A véleményem az, hogy jobban tennék, ha a poligámiát hirdető szektaság álcájába burkolózott pedofilhálózat-maffiát és tevékenységüket néven neveznék, és a rendkívül súlyos pedofil bűncselekményeket nem eufemizálnák olyan szóhasználattal, mint pl. „külön templomi nászágyon tették magukévá először mindössze 13 éves feleségeiket a texasi többnejű szekta idős férfi tagjai” - ez ugyanis nem magukévá tétel, hanem 18 éven felüli által, kiskorú sérelmére elkövetett nemi erőszak, ugyanúgy, ahogy a „hetven év feletti férfiak közösültek 17 évnél fiatalabb lányokkal” sem közösülés, hanem nemi erőszak.  

Az Önök szóhasználatát olvasó férfiak így azt a képet nyerik, hogy egy nővel, ráadásul kiskorúval akarata ellenére nemi kapcsolatot létesíteni rendjén való dolog. Nem az. Bűncselekmény, még akkor is, ha a társadalom nagy része nem tekinti annak, az állami igazságszolgáltatás (vagy néha igazságtalanságszolgáltatás) az erőszakos nemi közösülések elkövetőinek csak elenyésző számát hajlandó felderíteni, és minimális mértékben megbüntetni, míg az áldozat egész életére szólóan sérül testében, emberi és jogi kapcsolatokba vetett hitében és érzelmeiben. Higgye el nekem, hogy baromi szar ilyen szóhasználatban olvasni olyan dolgokról, amik az ember közvetlen környezetében, legjobb barátnőjével ugyanígy, szinte ugyanebben a formában, Magyarországon megtörténtek...  

Elég sok cikkben olvasok Önöktől elég felháborító szóhasználatot, amit szerintem minden bántalmazott, megerőszakolt nő kikérne magának - ha megtehetné. De nem tehetik. Ezért én hívom fel az Önök figyelmét, hogy mint média, kötelességük lenne az áldozatok mellett legalább szóhasználatban szolidaritást vállalni, és mint társadalmi erkölcsformáló médium, kötelességük lenne a nők és gyerekek ellen elkövetett bűncselekményeket nem lekicsinyelni, nem eufemizálni. Higgye el nekem, hogy azok a gyereklányok, akiket ezek a pedofil állatok megerőszakoltak a „templomban” a „nászágyon” nem úgy érezték, hogy éppen akkor a nászéjszakájukat töltik éppen, hanem nagyon is szenvedtek, saját testük önrendelkezési jogától, gyermekkoruktól, életlehetőségeiktől megrabolva, erőszakkal többször is teherbe ejtve, egy életre olyan felelősségbe kényszerítve, amit saját akaratukból biztosan nem vállaltak volna fel, ha lett volna más lehetőségük. Csak éppen semmilyen más lehetőségük nem volt, csak átélni az erőszakot, és annak minden fájdalmas következményét.   Szóval kérem, hogy ne szépítsék a ronda dolgokat...  

Üdvözlettel,  Katicabogár  feminista  ex-bántalmazott  ex-bántalmazottak barátnője és lelki szemetesládája