Fogadkozom

Türelmesebb leszek. Elszámolok tízig, mielőtt sértegetni kezdenék. (Hátha valami velősebb jut az eszembe.)  
Kevesebbet bőgök. (És kizárólag akkor, ha van erre fogékony közönség is.)  
Ha sótlan a pogácsa, nem mentegetőzöm azzal, hogy kevés sót szoktam használni. (Kivéve ha vendég van.)  
Ha a feministát szitokszóként használják, nem fogok lelkes felvilágosító kampányba kezdeni arról, hogy a feminista nem jelent férfigyűlölőt. Hanem türelmesen elmagyarázom neki a tényállást. Már ha van értelme. (Kivéve ha az illető kifejezetten ellenszenves. Olyankor inkább felerősítem benne ezt az érzést, hogy jobb sorsra érdemes nőtársaimat megkíméljem tőle.)  
Ha becsmérelik a szakmámat, nem sértődök meg. (Hanem beviszem az illetőt a kabinba, s odateszem szinkronozni.)  
Találkozom néhány barátommal, akiket régóta vagy egyáltalán nem láttam (még). (Feltéve hogy ez nem ütközik heves ellenállásba a másik oldalon.)  
Megülök a fenekemen, nem megyek más országba. Egy darabig. (De minimum addig, amíg ki nem mostam az összes szennyest.)  
Elmegyek a tízéves érettségi találkozóra, és nem fogok utána Fülesnek szarkasztikus megjegyzéseket tenni a többiek öltözködésére, állapotára, kinézetére. Hanem magamba szállok, és előbb szégyenkezve belenézek a tükörbe. (Feltéve hogy egyáltalán meghívnak.)  
Ezentúl nem poénkodok többet, hanem komolyan veszem az életet. Öregszem: egy ilyen élemedett nő ne viháncoljon, hanem cipelje megadóan a hátán az élet súlyos keresztjét. (Csak Füles ne vihogna s ne csiklandozna annyit, amikor megpróbálok „viselkedni”.)  
A fentieket pionír becsületszavamra fogadom. (Bár nem tudom, mennyire számít igazi pionírnak az, aki az avatáson inkább B.L. kék szemét nézte, és az esküszöveget azért nem mondta, mert nem értette, mit akarnak tőle.)