Vigasztalni? Hogyan?

Hogyan vigasztald meg a net egyik végén lévő édesanyádat, amikor hallod a hangján, hogy olyan végtelenül szomorú és letört amiatt, hogy nem lehet otthon? Amikor ültök a gép mellett, s leginkább csak hallgattok nagyokat a mikrofonba, és nem tudod átölelni, megsimogatni? Csak mondani tudsz. Ha lenne erőd beszélni arról, amiről szeretnél, és nem tartanál attól, hogy megint elsírod magad. Mit mondj a net másik végén lévő nővérednek, akire akkora teher nehezedik most, mert otthon van? Vagy mit válaszolj a net harmadik végén lévő bátyádnak, aki otthonról ment haza a temetésre, és kavarog benne minden?

Hogyan felelj azokra a gyermeki kérdésekre, hogy most hol van dédi, amikor te már rég szakítottál Istennel, és soha nem bocsátod meg neki, hogy akkor régen édesanyádtól elvette az apját, tőled pedig a nagyapádat? Sokan vagyunk, és sokfélét gondolunk a halálról. De megmondhatod-e egy gyereknek, hogy te nem hiszel a feltámadásban? Hogy szerinted a halál végleges, és nincs utána semmi, csak az enyészet? Isa pur és chomu vogymuk. És ha azt is mondod, amit szerinted hallani szeretne, vajon nem nagyobb kegyetlenség-e olyasmit állítani, amiben te magad nem tudsz őszintén hinni, de más hitét továbbra sem akarod megkérdőjelezni? Mi jobb: kegyesen hazudni, és hiteltelenné válni, vagy pedig megmondani az igazat, még akkor is, ha tudod, hogy mindenféle csomagolás ellenére nagyon fáj?

Hogyan magyarázd el az illetlen kérdezősködőknek, hogy ma azért vetted fel a piros ruhádat, mert Nagyi ezt nagyon szerette rajtad? És hogy nem vagy hajlandó feketét hordani (még temetésre sem lennél hajlandó), mert Nagyi azt mondta, hogy rettenetesen rosszul nézel ki benne, és ő nem akarja, hogy az ő legkisebb unokája rosszul nézzen ki? Mi az, hogy ez az élet rendje? És hogy az élet megy tovább? Megy, mert mennie kell. Nem történik semmi egetrengető, csak egy gyászjelentés a kapun, holnap le is veszik. De hogyan megy tovább az élet? És hogy merd hangosan kimondani legalább magad előtt azt, hogy nem Nagyinak kellett volna meghalnia előbb, hanem annak a másiknak? Már rég.