A fiók

Mert ez nem egy akármilyen fiók. Ez egy mindenes fiók. Amiben összegyűlik mindenféle: fülbevalók, nyakláncok, illóolaj, zsebkendő, legyező, a ruhákról levágott és gondosan eltett pótgombok, még-jó-lesz-valamire-dolgok, a vendég érkezése előtt gyorsan bedugdosott apróságok, MagneB6, lejárt aszpirin, hajcsat, hímzett zsebkendő, használaton kívüli jegygyűrű, hajpánt, horgolt virág, illatos gyertya darabja. Majd beolvasztom, kiáltottam fel lelkesen olyan négy-öt hónapja (volt az több is, ne szépíts, dörmögi a Másik), s azzal a lendülettel ott is felejtettem. Ismerős?

Pedig nem vagyok egy gyűjtögetős fajta. Amire tudom, hogy nincs szükségem vagy nem használom, szívfájdalom nélkül megy oda, ahol örülnek neki és hasznát veszik - feltéve, ha olyan állapotban van. Jó, a bizsukat szeretem. Legyezőből pedig egy nem elég (van tavaszi meg nyári), így lett kettő. Aztán vettünk egy csipkést, hogy előkelő is lehessek vele. Aztán kaptam egy negyediket ajándékba. Meg egy ötödiket is. Nem egyformák, és mindegyiket rendszeresen használom. Nem kell aggódni, a két nyári kalap és a csipkés napernyő máshol van. A fülbevalóknak csináltam egy tartót. A nyakláncokat viszont nem rakhatom ki a falra, ha nem akarom, hogy a belépők azt higgyék, végkiárusítást tartok. Tényleg, a jegygyűrűt akár fel is húzhatnám az ujjamra: elriasztani az elriasztandókat.

Szóval ebben kellene ma rendet rakni, a szükségtelen dolgokat kidobni, a többit használni stb. Ugyanis ha újabb vendég érkezik, már nincs hely, ahova ezt-azt eldugdossak. Esetleg a legújabb legyezőt.