Jéé, most látom, hogy éppen ma a hetedik hónapja, hogy ráczuppantam a blogírásra, és hogy becses olvasóimat agyam szerény szikráival gyötröm. Úgyhogy ezennel mély hajbókolással (esetleg pukedlivel – de szigorúan csak az olajzöld loknis szoknyámban) tisztelgek a nyájas olvasó előtt, hogy ezidáig kegyesen méltóztatott olvasni soraimat, és térdre hullva esedezem őszinte bocsánatáért, ha néha pongyola megfogalmazásaimmal riasztottam volna el irományaim elmélyült és alaposabb tanulmányozásától, vagy ha nem mindig sikerült felkeltenem becses érdeklődését. Mindazonáltal nem ígérhetem meg, hogy mától fogva minden megváltozik, hiszen a Föld is a maga keserű levében forog tovább, és jómagamnak (és a kegyes olvasónak) is be kell érnem (érnie) azzal, ami nekem (és neki nem) adatott. A világot sem sikerült egyelőre megváltani, de már jó úton haladok (sajnos Irakba nem akartak önkéntesként elvinni, mert háborús övezet és mert nő vagyok – de még próbálkozom), a revolúció eszméjét pedig töretlenül hirdetem továbbra is, reménykedve abban, hogy egyre többen csatlakoznak zászlóm alá.
Maradok a nyájas olvasó alázatos szolgája:
baudolinA – jeanne d’arc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése