A Zélet és a Zirodalom

Ma önmagamon tapasztaltam, hogy az az író, aki a hősről azt állítja, hogy „egy arcizma sem rándult”, vagy hazudik, vagy nem tudja, miről beszél. Az irodalmi kifejezés eszköztárát most szándékosan kihagytam a lehetőségekből...

Erős és strapabíró embernek ismerem Baudolino nevű énemet, a szervezetem is egy csomó mindent kiállt már, és nem rándul az arcizmom, amikor vénásan kapok injekciót, vért adok, netán penicillinnel szúrnak meg becses alfelemen. Nem rándul akkor sem, amikor a szemembe hazudik valaki (legfeljebb én pirulok el helyette), és akkor sem rándul, ha úgy érzem, erőmön felüli terhet ró rám a Zélet.
Amikor viszont egy tűvel megszúrják az arcomat, hogy érzéstelenítőt nyomjanak belé, akkor egy icipicit megrándul. Azért nem nagyon, mert közben a szemembe világít egy erős lámpa, én pedig egy méterrel a föld fölött fekszem egy ágyon. Szóval nem mer nagyon rángani szegény. Sokkal rosszabb arcba kapni az injekciót, mint vénába, most már ezt is tudom. Alkalomadtán szóljatok az íróknak, hogy empirikusan bizonyítást nyert, hogy vannak fájdalmak, amikor az arcizmok igenis rángnak. Még ha csak egy kicsit is...