Sultanus mondta egyszer, hogy amikor sápadt vagyok, nincs semmi baj, de ha elkezdek kipirulni, akkor jobb, ha orvos van a közelben. Mostanában egyre gyakran vagyok piros (néha a dühtől), de leginkább sápadt, és mindenki aggódik az egészségemért, mert még nem tudják, hogy én fehér ember vagyok. Kissé sok(k) volt a költözés, vásárolgatás, takarítás, plusz hétfőtől már iskola, miközben a ruháim egy része még dobozokban üldögél valahol, arra várva, hogy ma délután kipakoljam őket. Hétkor kell kelni, ami valami borzalom, tekintve, hogy nem tudok 12 előtt elaludni, délután pedig esik lefelé a fejem a nyakamról. Most is elég kómás vagyok, ráadásul ezt az egyetemen írom, az ebédszünet vége felé, mert otthon még nincs net.
Szóval a lényeg az, hogy minden rendben van, és ami még nincs rendben, az majd lesz, és hétvégén aludni fogok. Kicsit rendszertelenül fogok írogatni, és az is elképzelhető, hogy némileg összevissza, de majd szépen megbocsát ezért mindenki, aztán október táján ez is remélhetőleg helyreáll. Futok is, mert most már illene a tanárra figyelni, és nemcsak mímelni a jegyzetelést...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése