Definíciós problémák

Mint már egy kommentben is jeleztem, a „normális” szó nem véletlenül került idézőjelbe. Mert egyre inkább úgy tűnik, hogy ez is olyan szó, amelyiket képtelenek vagyunk rendesen definiálni. A túlságosan tág meghatározás pedig megint semmitmondó. Az idézőjel reflexió arra, hogy mennyire a saját elképzeléseink szerint figyelünk másokat, és ha valamelyik kategóriánknak nem felelnek meg, akkor nagy valószínűséggel velünk szemben állnak, és így határozzuk meg magunkat is: másokkal szemben. Ezért a túlságosan tág értelmezési tartomány miatt nem tudom azt sem elfogadni, hogy mindenki másképpen normális, mert ebben értelmezhetetlenné válik, hogy akkor mégis mi a normális. Persze érteni vélem, hogy mire vonatkozott nelli felvetése (azt hiszem, arra, hogy amit normálisnak tartasz a magad számára, az normálisnak tekintendő – de szóljál belém, nelli, ha félreértelek), csak hát ezzel meg az a gond, hogy ha nem ismersz meg más „létezési módot”, akkor nem tudhatod, hogy napi verés, a nyolc éves korodban történő csonkítás vagy a három éves korodig tartó szoptatás normális-e vagy sem. Itt meg bejön az, amit társadalmi konvencióknak meg hagyománynak nevezünk, és ez nagyon mély víz, mélyebb a Lét(h)énél is, most nem is merek belelépni. Talán később.

Volt már szó arról, hogy a megismerést jelen esetben úgy definiálom, mint a tudományos kutatások tárgyán végzett kísérleteket, analógiaként a boncolást hoztam fel. Tehát a másik (Másik? – ld. Lacan) megismeréséhez nem a „szubjektív” (rossz szó, de most nincs jobb) ismerkedési a vágy vezet el, hanem a kutatási láz, hogy minél jobban kiismerjem a másikat (Másikat). Nem állítom, hogy ez mindig rosszindulatból történik, és azt sem, hogy a megszerzett ismereteket kizárólag bántásra akarják felhasználni. Engem azonban alapvetően az zavar, amikor kísérleti nyúlnak tekintenek, mert érdekes vagy számukra. Az „egzotikum” ugyanilyen definiálhatatlan jelenség, mint a normalitás. Egyszer össze kéne írni, hogy milyen kontextusokban hangzik el ez a szó (pl. a különféle reklámokban, irodalmi szövegekben, értelmezésekben stb.). Túlterhelődött, egy csomó jelentés tapadt rá, és most már képtelenség ezeket lefejteni róla, sőt: úgy tűnik, hogy egyre jobban terhelni akarjuk.  

Érzésem szerint ugyanide tartozik az „érdekes személyiség” kérdésköre is. Jó ez a kifejezés, mert ezzel sem lehet sokra menni. Mármint a szókapcsolat jelzőjével. Mit jelent az, hogy „érdekes” valaki? Főleg a személyisége (na tessék, megint egy olyan szó, amit ugyanolyan nehéz definiálni, habár itt azért vannak valamivel biztosabb fogódzók is). És ha sikerül is definiálni azt, hogy mit fed az a szó, hogy „érdekes” (persze nem sikerül), akkor még mindig nem dönthető el, hogy ez miért használatos egy személyiség jelzőjeként is. Az érdekes az volna, ami nem megszokott? De ki dönti el, hogy mi a nem megszokott? És ha elkezdem ezt különféle kultúrákra rávetíteni, akkor megint bajban vagyok, mert ami az egyik számára „megszokott” („normális”), az a másiknak „érdekes” („nem normális” – itt nem az elmebajra gondolok, hanem mindenre, amit a normálistól eltérőként jelölünk), és így mindkét fogalom definíciójával gondjaim lesznek.   Akit tehát „érdekes személyiségként” definiálnak, az általában nem tartozik a definiálók által normálisnak tartott körbe, arra viszont még a jelző kiválasztói sem vállalkoznak, hogy „abnormisként”, „eltérőként” nevezzék meg a másikat (Másikat), mert egyrészt tudatosan vagy tudattalanul is sejtik, hogy ezzel a gesztussal saját maguk ellenpólusaként definiálnák azt, akit kutatásuk tárgyává szeretnének tenni. (Természetesen van ilyen, hogy szándékosan definiálja magát a másik (Másik) ellentéteként, de ez a gesztus nem a kutatóé/kórboncnoké, hanem a kirekeszteni vágyóé). Másrészt meg azért nem, mert valahol hálát vár el az „érdekes személyiségtől” azért, hogy „felfedezte”. Tehát ugyanúgy megvan a birtokos-birtoktulajdon viszonya (vagyis egy hierarchikus viszony), amelyben a felfedezett „érdekes személyiség” az alattvaló, és őt uralja a felfedező (aki „normális”).  

Tovább bonyolódik ez a probléma a nyelvvel kapcsolatban, de erre vonatkozóan van valakinek egy beígért szövege, ami vendégszövegként fog majd funkcionálni, úgyhogy erről majd akkor.