Kavargós bejegyzés

Nem gondoltam volna, hogy a doktorimat meg egy másik tanulmányt pihenésképpen fogom megírni. Márpedig egyre inkább úgy néz ki, hogy ezek a dolgok ebbe a kategóriába szorulnak. Ez alapvetően nem is rossz, hiszen sosem állítottam, hogy nem szeretem a doktori témámat. A kellemetlen része a helyzetnek az, hogy mivel egyelőre nincs internet a lakásban, folyton az egyetemen kell ücsörögnöm, mint valami Buzgó Mócsing, mert a kötelezően elolvasandó, meghallgatandó híreket itt tudom beszerezni (magyarán: pdf-be menteni, aztán otthon elolvasom), a levelezés is innen megy; a családtagokat és barátokat beidomítottam, hogy délután keressenek a messengeren. Aztán legjobb esetben este hat után haza, de legkésőbb nyolckor, mert zárják az épületet, főzök valami egyszerűt és gyorsat, és nekiállok tanulni. Ami abból áll, hogy elolvasok egy csomó szöveget, összefoglalókat és terminológiai listákat írok, memoritereket magolok be, rövid fordítási gyakorlatokat végzek, hangosan felolvasok (ez általában este a fürdőkádban való üldögélés közben) és mittudomén micsodákat csinálok még.

A tanulási szünetekben (10-15 perc) megpróbálok tornázni, de hogy intenzív sport... Hát nem tudom. Három hete nem úsztam már, és nagyon hiányzik. De előbb-utóbb megtalálom a Tökéletes Uszodát itt is, és minden hétvégén kialszom magam. Afelől még nem döntöttem (korai is lenne), hogy milyen formában lenne érdemes a szakmában maradni, de a szabadúszó verzió még mindig sokkal szimpatikusabb. Mert pl. nem kell hétkor kelni... Most viszont iszkolok haza, mert éhes vagyok, szomjas vagyok, kicsi vagyok, Vuk vagyok. És huszonhatéves is lettem mindeközben.