Történetek a múltamból (3)

Szereplők: egy akkoriban még hároméves unokahúg, egy harmadéves bölcsészhallgató, és a hároméves unokahúg édesanyja, aki egyben a harmadéves bölcsészhallgató nővére.
Történt egyszer, hogy a hároméves unokahúg édesanyjának halaszthatatlan intéznivalója támadt, emiatt megkérte a harmadéves bölcsészhallgatót (aki egyben a húga is volt), hogy egy órán át vigyázzon a hároméves unokahúgra. A bölcsészhallgató ezt készséggel vállalta, annál is inkább, mert az unokahúg éppen déli álmát aludta, tehát igazán kevés gondja lett volna vele. S ha fel is ébred, a hároméves unokahúgnak megvolt az a jó szokása, hogy hosszú ideig el tudott játszani egymagában, csak legyen valaki a szobában. A harmadéves bölcsészhallgató tehát felszerelte magát a felvigyázáshoz elengedhetetlen eszközökkel, úgymint: filozófiakurzus, néhány fokosabb könyvecske és egy nagy tál reszelt alma némi mézzel ízesítve. Utóbbit hajlandó lett volna megosztani a hároméves unokahúggal. A hároméves unokahúg aludt is egy ideig, aztán felébredt, de mint már említettem, a jó természete folytán nem rögtön ordítással kezdte az ébredés utáni időszakot. Hanem odament a harmadéves bölcsészhallgatóhoz, akitől megkérdezte, hogy mit tanul (azt már tudta szegény unokahúg, hogy aki az ő családjában könyvet olvas, az mind tanul). A választól kissé megilletődve (vagy megihletődve, ki tudja?) egy „szigabigát” rajzolt a harmadéves bölcsészhallgató egyik kurzusára, pontosan Freud neve alá.

Telt-múlt az idő, hazaérkezett a hároméves unokahúg édesanyja, aki – mint tudjuk – egyúttal a harmadéves bölcsészhallgató nővére is. Kikérdezi a húgát (nem a harmadéves bölcsészhallgató unokahúgát, hanem az ő saját, különbejáratú húgát, aki egyben harmadéves bölcsészhallgató is volt), hogy volt-e valami baj (nem volt), majd a hároméves lánya felé fordult, aki már nagyon rángatta a szoknyáját, mert a jelek szerint sürgős közlendője volt, és megkérdezte tőle, hogy mit szeretne. A hároméves unokahúg elmondta, hogy ő bizony tanult a harmadéves bölcsészhallgatóval, és megtanulta azt a szót, hogy „hájdeggej”...