Öt – finomvegyes

Julia meghajított.  
1. Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték. Újraolvastam ugyan (azért még számít, ugye?), de olyan varázsa van, hogy az az érzésem, ez a könyv még vissza fog térni az életem során.   
2. Salman Rushdie: no, hát ott volt néhány (ugyanis éppen „korszakom” volt), Az éjfél gyermekeit jószívvel ajánlom mindenkinek, de engem a Grímusz, A mór utolsó sóhaja, Szégyen, Sátáni versek, Hárún és a mesék tengere is nagyon lenyűgöztek. Azt hiszem, néhány év múlva megint előveszem egyiket-másikat, hogy valamivel nagyobb távolságból is meg tudjam közelíteni.  
3. Proust: Az eltűnt idő nyomában, utolsó előtti kötet. A hetedik tudomásom szerint még nem jelent meg magyar fordításban, de lehet, hogy türelmetlenségemben nekifogok franciául.  
4. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Nem röhög! Kötelező olvasmány volt vizsgára, nagyon száraz, rengeteg adattal, mégis élvezetesnek tartottam. Lehet, hogy deformálódok?  
5. Nicolae-Georgescu Roegen (Nicholas lett belőle): Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma. Meg még egyéb tanulmányok is tőle. Közgazdász-matematikus volt az embör, és nagyon érdekeseket ír a kapitalizmus és az egyén kapcsolatáról. A neten is megtalálható jópár szövege.  

Labda tovább bognárzoltánnak, szeklermennek, kücsüknek, meg mindenkinek, akit még nem hajított meg senki.