Jó volt, rövid volt. Az éjszaka kb. három órát aludtam, a többit beszélgetésre használtuk. Azért azt megtudtam, hogy hasonlítok egy orosz arisztokratára. Hogy miért orosz, arról sultanus világosított fel: a fehér bőröm ugyebár... Persze mindenki reszketett, hogy egy szál vékony blúzban jelentem meg (pedig nem is igaz, mert volt rajtam egy kendő is néha), a társaság többi része (értsd: a többi 39 ember) kötött blúzban járt. Na, de legalább foglalkoztak velem, még akkor is, ha nem ez volt a célom.
Most az átmeneti hullamerevség állapotában leledzem éppen, folyton elalszom, éhes sem vagyok. És most megint lefekszem, mert holnap a borfeszt utolsó napja, és fincsi borokat fogunk bloggerközösségileg kóstolgatni, és körülnézünk bizonyos helyeken, és már alig várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése