Francia

Mert ma voltam franciából tesztet írni, hogy egyáltalán próbálkozzam-e meg a felsőfokúval júniusban, vagy hagyjam inkább novemberre. A tanár nem volt nálam magasabb (természetesen francia), de gyönyörű sötétbarna haja és csillogó szeme volt, s ami a lényeg: szakálla és bajusza is volt nekije. És ha még ez sem elég, hát olyan erotikus hanglejtéssel mondta nekem, hogy „bonjour”, hogy abban a pillanatban elájultam volna, ha tudnám, hogy kell.

Hiába na, engem egy francia a gyönyörű kiejtésével biztosan levenne a lábamról: lehet, hogy ezért nem járunk Franciaországba nyaralni? Majd megpályázok én valami ösztöndíjat, évekig hallgatni tudnám. Na nem azt a ronda szlengjüket, arra nincs affinitásom, de olyan dallamos a nyelvük, és csodálatos szavaik vannak, hogy őszintén sajnálni tudom azokat, akiknek nem volt lehetőségük megtanulni a nyelvüket. Na, nesze nektek frankománia. Ja, az eredmény az, hogy a tanár szerint menjek júniusban nyelvvizsgázni. Vajon a nevem erotikus hangzása bódította el?...