Az alábbiakban néhány fontosabb közhely használatát ismertetem, bővítése biztosan lesz valamikor, és persze lehet ezt közös erővel is, ha további ötletek jönnek, akár emailben is.
Bárcsak megint fiatal lehetnék. (Na, hát nekem 45 évesnél fiatalabbak ilyent ne is mondjanak, mert szabályosan röhögőgörcsöt kapok. A 45 és 60 közöttiek visszafogottan használhatják, annak függvényében, hogy mennyire érzik magukat öregnek, illetve éppen hány fiatal társaságában vannak, akik persze kötelességtudóan rávágják, hogy „dehogy vagy te öreg”. Mert ugye az egész mondat ezért hangzik el. A 60 fölöttiek már több joggal mondogathatják, de ők se vigyék túlzásba, a százig még sok van. Mit mondanak majd 120 évesen? A 85 éves nagymamám pl. már a 60 éves önmagát is visszakívánja. Úgyhogy negyvenesek: kuss.)
Mindenki téved. (Nagyon ócska duma, de ha semmi értelmes nem jut eszedbe, akkor ezzel megpróbálhatsz tündökölni, mindenki díjazni fogja. Öt másodpercig.)
Majd 10 év múlva beszéljünk még erről. (Ez mindenhova felhasználható, ha már semmilyen normális érved nincs, de kicsit vagy nagyon idősebb vagy a vitapartnernél. Kiváló provokációs eszköz, mert ettől garantáltan be fog gurulni, és kb. arra gondol, hogy micsoda vén tróger lehetsz, hogy ilyennel próbálod infantilizálni. Ha mégsem tudod lezárni ezzel a vitát, akkor van más módszer is, pl. az, hogy bejelented, hogy):
Fiatalkoromban/ezelőtt tíz évvel stb. én is ezt mondtam/ilyen lázongó voltam. (Nem mintha ez változtatna a tényen, hogy most már nem vagy az, ha valaha is ilyen voltál. Ez a kijelentés kb. arra való, hogy a fiatal, lázongó stb. vitapartner elkönyvelje magában, hogy „na, hát te is betagozódtál, nagy kár, pedig értelmes embernek nézel ki”. A másik módszer a téma elterelése. Ezzel időt lehet nyerni, és a csúfos megszégyenülés is elkerülhető.)
A múltat nem lehet megváltoztatni. (Lehetőleg olyankor kell alkalmazni, amikor biztos vagy abban, hogy ezzel valami nagyon régi és kissé begyógyult sebet fogsz feltépni. Mert ugye azért beszélünk folyton a múltról, mert él bennünk annak a vágya, hogy megváltoztassuk, vagy megpróbáljuk tisztázni magunkban a történteket, ami persze sosem sikerül teljesen.)
Az emberi kapcsolatteremtés alapvető motorja a szexuális vágy, pontosabban a fajfenntartás ösztöne. (Kiváló eszköz a félénkebb hímnemű egyedek elriasztására, akik ágyékukat eltakarva igyekeznek majd elkotródni a helyszínről. A kitartóbbak rögtön vitatkozni kezdenek vele, szellemi igényeket és mindenféle ócska szövegeket behozva, ezzel is bizonyítva azt, hogy a jó öreg Freudnak igaza volt.)
Na, mára ennyit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése