Hangolás

Lehangolódtam, mint valami hangszer. Egészen pontosan lehangoltak. Zörgök, mint egy rossz gitár, félhangokkal tévesztem el a játékot, és belezavarok az összharmóniába. Az utóbbi hetekben mintha a szokásosnál is érzékenyebb volnék a bántásokra, cinikus megjegyzésekre, faggatózásokra. Hamar elfáradok, néha minden ok nélkül sírhatnékom van, félreértésekbe keveredek. 

Elbizonytalanodtam, gyanakvó lettem. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy a nekem irányzott kérdéseket milyen (esetleges) hátsó okkal teszik fel, mit akarnak megtudni rólam, hogy azzal majd visszaéljenek; néha félek válaszolni, közben meg attól aggódom, nehogy tesztelésnek tekintsék a viselkedésemet, mert nem szánom annak. Nem szeretem az ilyen játékokat, velem is űzték kamaszkoromban ugyanezt, és nagyon rossz volt. Úgyhogy inkább őszintén megelőlegezem a bizalmat, és ez legtöbbször be is válik. Nem vagyok egy intrikus fajta: nem vagyok olyan pók, aki a kezében tartja a szálakat, és mozgatja a hálójában megragadt buta legyeket. Szeretem a tiszta, őszinte baráti és családi kapcsolatokat, amelyekben nincs tudatos sértegetés, a munkám lekicsinylése, nevetségessé tétel. Amit fenntartok magamnak, az az, hogy a bizalmammal nem lehet sokszor visszaélni. Akinek kitárom magam, azt őszintén teszem, és bánt, ha visszaélnek ezzel.

De lehet, hogy csak én érzem magam folyton megbántva. Régente azzal vádoltak, hogy ürügyet keresek a megsértődésre, és felnagyítom a bántásokat. Nem értettem akkor sem, hogy miért keresnék ürügyet, ha egyszer nem szeretek megsértődni: nem szeretek mások faragatlanságán, kicsinyességén rágódni, nem szeretek sértegetni, verbális agressziós játékokat űzni. Inkább behúzódom a sündisznó-üregembe, visszavonulok, és igyekszem olyasmivel foglalkozni, amivel szívesen töltöm az időmet. Habár az utóbbi időben ezeknek a száma rejtélyes okoknál fogva drasztikusan megcsappant. Elkap a kétségbeesés, mindent bizonytalannak és megismerhetetlennek látok, abszolút módon relativizálódik minden mondat, szó vagy tett, a múlt emlékei vagy a jövő tervei. Én pedig tapogatózva bolyongok egy átláthatatlan labirintusban, folyton beletenyerelek a nyirkos és tüskés falakba, többször is zsákutcáknak ütközöm, és nem tudom, hogy melyik folyosó végén áll egy szakadék.