Dicséret

Gyorsan leírom, nehogy kimaradjon: sultanus nagyon-nagyon rendes ember. Ti persze ezt nem tudhatjátok, mert nem adatott meg nektek az a kegy, hogy megismerjétek, de én tudom és nekem elhihetitek. Kiváló emberismeretem van. Ezt írtam a motivációs leveleimbe is. Lehet, hogy ezért nem akarnak alkalmazni sehova? 

Százpontos kérdés: ki tudja, hogy kinek van születésnapja holnap? Segítség: úgysem nem fogjátok kitalálni, ez szakmai kérdés, háháhá. De talán az idézet alapján egyesek számára mégis kiderül: „Gyakran vetik a honi dekonstrukció szemére, hogy – teloszának meg nem felelően – korlátozza a jelölők szabad játékát azzal, hogy jelentést/jelentéseket rendel az egyébként szabadon lebegő jelölőkhöz. Ez így van, valóban folyik verejtékes szemantikai munka, s az is nehezen cáfolható állítás, hogy a honi hermeneutika-recepcióesztétika szemben a dekonstrukcióval bizony nem korlátozza a jelölők szabad játékát, mivelhogy játékba sem hozza őket – ha szabad ezt így csendesen megjegyeznem. Mindez azért elgondolkodtató, mert a szemiózis, különös tekintettel deMan-zióira azért mégiscsak egységes folyamat, a szintaktikai-poétikai vizsgálódások nem szakíthatók el a szemantikai dimenzióban történtektől, sőt minden szemiotikai mozzanat egyben pragmatikai mozzanat. Ergo: a recepcióesztéta vagy nem érti, amit olvas (ezt nem én mondom, a formális logika mondatja velem – már megint meg vagyok előzve), vagy pedig eltitkolja. A hermeneutikai akarás elfedi a diszkurzusban felszabaduló jelentéseket.”