A szöveg és a jutalma

Arany Jánosnak van egy kiváló költeménye, amire Sultanus hívta fel a figyelmemet (köszönet érte), az a címe, hogy Dal és öt forint. Ezek és mások alapján úgy gondolom, hogy éppen ideje volna egy olyan portál indításának, amely biztosítaná a fiatalabb generációknak a színvonalas szövegek publikálását, nem kényszerülne az oldalszám megnyirbálására, a szerkesztőgárdája kizárólag 40 év alattiakból állna (50-50%-os nemi megoszlási aránnyal), de volna két külső tanácsadója, akik viszont kimondottan tapasztalt vén rókák és a szakma elismert nagyágyúi lennének. A szövegek publikációjában mindig a szerkesztőségé lenne a végső szó, de legalább egyik tanácsadó ajánlása szükséges lenne a publikációhoz. (Természetesen feltételezve, hogy mindannyian jóindulatú emberek, és erre én lennék a garancia - höhö -, mert a rosszindulatúakat ki nem állhatom.). Az egyetlen kitétel az, hogy a humán tudományok berkein belül maradjunk.

Mindenki pro bono munkát végezne, a szerző is. A lényeg a publikációs lehetőség. A fellépő kiadásokat pályázatokból kellene fedezni, és ehhez újból szükség van az idősebbek támogatására, tanácsaira. Végtelen naivitásomban úgy gondolom, hogy létrejöhetne egy olyan társaság, amelyben nem az egymással való versengés, hanem egymás segítése a cél. Tippek, felajánlások? Ha mégsem lesz belőle semmi, akkor majd beleszakadunk az írás-rívásba, s jöhet a szobor (mit szobor? fejfa!) a sírunkra, habár engem kivételesen elégetnek, a poraimat meg ki a szélbe. Utánam ne nyavalyogjon senki.