A mai nap tanulsága

Ki korán kel, az elhízik. Azért, mert sokkal többet eszik, mint az, aki becsülettel kialussza a maga 8-10 óráját. Amikor is ugye nem eszik, hanem angyalarccal álmodik. Múlt éjjel például ismét arról, hogy valaki leszúrt. Akkor ugye kissé izzadtan felriad, aztán a zuhanyozás meg a hozzábújás megnyugtatja, megint visszaalszik, és jöhet újból a szurkálósdi. De általában valóban jókat álmodok. És legfeljebb aranyeret lel, mert nem tíztől vagy tizenegytől ül a gép mellett éjjel kettőig, hanem már kilenctől ugyanaddig. Úgyhogy ilyent ezentúl is csak ritkán fogok elkövetni, és csakis kivételes emberek kedvéért kivételes alkalmakkor.

Viszont aki nem akar aranyeret lelni, az elmegy úszni. Meg sétálni. És megveszi a grapefruit-kivonatot, és megkeveri a tusfürdőt, és utána vigyorok, mint a pulyka a lucernásban. És ha nagyon-nagyon szeretik (márpedig engem nagyon-nagyon szeret Füles), akkor kap egy gyönyörű zöld oldaltáskát ajándékba, ami pamutból van, és nagy, és szeretem, és ha Ancora negatív energiákkal belekommentel a boldogság-léggömbömbe, akkor virtuálisan fenékbe lesz billentve. De azért én akkor is megbocsátok neki, mert én ilyen rendes vagyok...