Nyűglődés

Fáradt vagyok, lemerültem. Hétvégén már kihánytam magamból, amit nem akartam lenyomni a torkomon, s a két napja tartó 40 fokos lázam is múlófélben van. Most már csak gyenge vagyok. Erősödnöm kell. Étvágyam nem igazán van, de szép lassan megjövöget az is. Türelmes vagyok magammal. Holnap erőlevest főzök, sok laskával, attól elmúlik a hányingerem is. Tegnap egész nap dolgoztunk, és éjjel is későn feküdtünk le, de minden megvan. Most szerénytelen leszek, bocsássatok meg, de azért elmondom, hogy nagyon-nagyon ügyesek vagyunk, négy ember munkáját végeztük el ketten egy nap alatt. Kicsit szédülök is már a sok szakkifejezéstől, ma reggel azon agyaltunk, hogy melyik a helyes: nyomtatóillesztő-program vagy nyomtató-illesztőprogram. Aztán eldöntöttük, és természetesen a helyes verziót írtuk be. Égett agyszag terjeng errefelé...  

A könyvtárban tegnap véradási akció volt, néhány fiatal győzködte az embereket. Nagyon sajnáltam, hogy nem adhatok. Már két éve nem szabad, pedig azelőtt rendszeres véradó voltam. Igaz, tőlem meg sem kérdezték, hogy akarok-e, pedig ott voltam az orruk előtt. Jól nézhettem ki... És most hiába ajánljátok a vastablettát, az nekem nem jön be. Évek óta kísérletezünk, és az egyetlen, ami néha beválik, az a Hausmann-vas (ez a legjobb, mert három vegyértékű, és jobban szívódik), cseppekben, gyerekeknek való adag. Csak azt meg hónapokig kell szedni, és nem sokáig marad meg. Vasinjekció van még, de azt inkább nem, mert akár sokkos állapotba is kerülhetek tőle. Úgyhogy marad a „cseppelés” meg a fehér arcom, amire mindenki felfigyel, és jön is a szánakozó kérdés, hogy nem vagyok-e vérszegény, aztán meg az, hogy egyek brokkolit. Sok ilyesmit eszem, de akkora a hiány, hogy nem elég az étrenddel besegíteni.

Meg még biztos van más bajom is, például az, hogy hétvégén dógozni fogok, mert jövő héten szakmailag megvizslatják, hogy mit műveltem az elmúlt időben, és előre rettegek attól, hogy mit felejtek ki. Pedig nem kéne, nagyon barátságos hely az, még senki sem hatott rám ijesztően. Ma viszont nincs több munka, kész, vége. Kinyitom az ablakot, hadd jöjjön be a friss levegő. Még nem esik az eső, de már érezni lehet a levegőben az illatát, és ettől máris jobb lett a kedvem. Amikor kicsi voltam, nyári zápor idején mindig kiálltam az esőbe: imádtam tapicskolni a pocsolyákban, percek alatt bőrig áztatni a testemet a hűvös vízben. Azóta sem félek az esőtől: nem vagyok cukorból. Megyek esőt szaglászni az ablakba.