Újfajta médiaelméleti kérdés a papíralapú hordozók korábbi világához képest, hogy az elektronikus nyilvánosságban egy ideig szerepelt, sokak által már letöltött és még nem birtokolt szöveget hivatalos szerzői visszavonása után vajon létezőként vagy nem létezőként illik-e kezelnünk. Jelen esetben a szerző tartalmilag nem nyilvánította érvénytelennek visszavont szövegét, sőt minden jel szerint továbbra is egyetért abban kifejtett álláspontjával, hiszen írása visszavonásának egyetlen okaként azt jelölte meg, hogy többé nem lát „különösebb esélyt az eredeti kérdések korrekt megvitatására”; én mégis a visszavonást tekintem irányadónak, azaz a szóban forgó szöveget kihagyom fejtegetéseimből, a szerzői kívánság nem kötelező, de illő tiszteletben tartásán kívül főként azért, mert utalásaimat vagy idézeteimet nem mindenki tudná eredeti szövegkörnyezetükkel összevetni. (Elméletileg a visszavont írás státusának problémája sokkal bonyolultabb ennél, a visszavonás aktusának jelentése is kérdésesebb, s egyelőre legföljebb annyi látszik kétségtelennek, hogy az aktus hatálya eleve csak részleges, hiszen a szöveget és sorsát lehetetlen visszamenőleg meg nem történtté tenni, s aligha hagyhatnánk ki e vita majdani történetéből.)
Dávidházi Péter: Mi, filológusok, és a bizonyosság vágya. (Pozitivista kötődéseink egy szakmai vita fényében). In: ItK 2004/1. 3-56.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése