amikor még a fü se nől. De ma elmentem az egyetemre, és újból megcsodáltam a pénteken kitakarított PhD-szobát, és meggyőződtem arról, hogy nem álmodtam: tényleg rend volt és tisztaság. Csak megmaradna még egy darabig. Vettem egy vázát, Sultanus hozott beléje virágot, szép lett. Azóta itthon ücsörgök a gép előtt, és francia szövegekkel foglalkozom. Ezek sajnos mind sans désir et sans plaisir, ugyanis elég száraz értekezések egy 1857-es Revue des deux mondes-ból. A naplóíró öregúr ilyen témákat jegyzetelt meg: mezőgazdaság és kémia kapcsolata (megtanultam, hogy vannak talajjavító növények), regényirodalom, operakritikák, indiai és sziámi élményleírások. Dúl az orientalizmus.
Ja, és egy érdekes eset: ez a vén szatír egyre-másra nőkhöz jár, s ezeket ráadásul beírja egy könyvbe, látogatások számával, dátummal. Aztán leírja, hogy találkozott egy virágárussal (legyen X. a neve) – természetesen vele is, és egy utcai beszélgetés során kiderült, hogy ez a nő ugyanaz, mint Y. (akivel ugyancsak), vagyis két néven fut ugyanaz a nő a könyvében. Mi a reakció? Ezentúl a könyvében XY néven fog szerepelni a hölgy. Meg sem gondolja, hogy esetleg kezdett elhülyülni, mert ugye képtelen felismerni a nőt. Ezen röhögök dél óta.
2007/03/12
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Külön tudósításban foglalkozott az uniós csúcstalálkozón képviselt magyar állásponttal hétvégi számában a Le Monde. A lap szerint Orbán Vikt...
-
Az elmúlt napokban-hetekben sokat cikkeztek arról, hogy akkor most Kertész Ákos „genetikus kitétele” hogyan értelmezendő, hogy is írhatott i...
-
"A nők az önmegvalósítás, emancipáció mellett elfelejtenek gyereket szülni." "Majd ha mindenki megszülte a maga két-három va...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése