Sultanus azt írja, hogy a tavasz beköszöntével megszűnik a blogger iróniája. De kivel vagy mivel szemben ironikus a blogger? Magával, a tárgyával, a kommentelőkkel szemben? És hogy működik az irónia a különböző esetekben? Milyenek a reakciók? Van-e olyan téma, amelyik ellenáll az iróniának? És miért pont télen ironikus a blogger? Van-e kapcsolódási pont a téli-tavaszi depresszió(m) és az irónia között? Hogyan jelenítődik meg a „téli irónia”? Ha elfogadjuk a (leegyszerűsített) de man-i meghatározást, hogy az irónia megszakítást jelent, akkor mi történik az irónia megszűnésekor? Hogyan lehet megszakítani a megszakítást?
Ha az irónia baj, betegség, amiből ki lehet/ki kell gyógyulni, akkor hogyan vizsgálható? Vannak-e szomatikus tünetei, vagy csak a bonyolult és nemlétező psziché vizsgálata tudna erre választ adni? Létezik-e iróniában levés? Mi van az irónia után? Mennyiben helytálló a „poszt-irónia” fogalma, hiszen ugyanúgy az iróniához, a betegséghez viszonyítja a gyógyult állapotot, az „iróniátlanságot? És egyáltalán: mi az az irónia?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése