Szerda

Tegnap megloptam valakit. Elraboltam tőle az Időt. Sok időt. Amit fordíthatott volna munkára, sétára, pihenésre. De rám fordította, én meg hagytam, és csak loptam-loptam, amíg ki nem fogyott belőle. És amikor már nem volt több, akkor végtelenül kedvesen csak annyit mondott, hogy nincs több Ideje, és nem gyanúsítgatott azzal, hogy én lennék a Tolvaj. Olyan embertől loptam, aki nem ezt érdemelte tőlem, aki holtfáradtan is mosolygott rám, aki csak mosolyt és kedvességet érdemel, nem egy ilyen aljas Rablót, mint én.