– Az a haj a fejeden nem tetszik, tépjük ki.
– Miért? Az egy fehér hajszál, mi bajod vele?
– Az nem egy normális fehér hajszál, hanem egy mutáns hajszál.
– ???
– Azért mutáns, mert rövidebb és vastagabb, mint a többi.
– Szerintem csak beleőszültem a veled való élésbe.
– Nem, szerintem a csokitól van. Tépd ki azt a hajszálat.
– Dehogy tépem. Nincs nekem semmi bajom vele. Hozzám tartozik, akár az életkorom.
– Igen, de ez nem az öregségtől van, hanem a csokievéstől (itt jön az előbbi blabla).
– Nem is eszem annyi csokit.
– Na, akkor kitéphetem?
– Neeem.
– Pedig ki fogom tépni.
– Nem fogod.
– De igen. Holnap reggel, amikor még alszol, szépen ki fogom tépni.
– Az kell neked. Szálanként tépem ki a szakálladat.
– Dehogy téped, édesem, én tépem ki a hajadat.
– Jaj, picim, de nem fogom megengedni.
– Nem baj, akkor erőszakkal tépem ki.
A fenti beszélgetés két felnőtt között hangzott el ma délután. Mindketten normálisnak tartják magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése