Szerelés, már megint

Ezúttal nem én, hanem a nálam sokkal jobban értő Füles szereli a gépet. Tegnap délután óta. Mikor megérkezett a hátizsákkal a boltból, mg nem gondoltam volna, hogy ami belefér egy hátizsákba, az kipakolva két perc alatt megtölti az összetolt ágyunkat. Természetesen mindent a frissen felhúzott ágyneműre pakolt, hova máshova? Aztán szétszedte a házat. Nem a miénket, hanem a számítógépét. Kibelelt belőle mindent, s elkezdett különféle színű és vastagságú kábeleket dugdosni ide meg oda, kihúzta, aztán megint vissza, közben mondott egy csomó bö-, fö-, kö- és pöbetűvel kezdődő szót. Közben olyan szavakat mormolt (ez gondolom, valami ősi ráolvasás lehet), hogy proci, memóriakártya, alaplap, SATA, tápkábel, és ezeket mindig más sorrendben, biztosan valamilyen előre meghatározott rendszer alapján.
Aztán kezdtek eltünedezni az ágyról a dolgok, és akkor jött az újabb csodálkozás, hogy ez mind belefér egy dobozba, akarom mondani, házba. Bekapcsolta a gépet, s az elkezdett valami infernális hangon vinnyogni. Olyan volt, mintha egy mentő elromlott szirénája búgott volna folyton, nem indult a gép, nem bootolt, vagy mit nem csinált. Új szót tanultam: memóriahiba. Aztán hajnali háromkor ellentmondást nem tűrő hangon bejelentettem, hogy ha azonnal nem fekszünk le, akkor nagyon megharagszom, és visítani fogok. Lehet, hogy sokkal stílusosabb lett volna, ha rózsasándorosan összevonom a szemöldökömet, és sötéten bejelentem, hogy akkor elválunk, de mivel nem vagyunk megesküdve, megmenekültem attól, hogy ilyen szélsőséges kijelentéseket tegyek. Még a végén komolyan veszi... A dolog azóta nagyjából rendeződött, már csak az ágy elhanyagolható részéről lógnak le kábelek.
De az már mégiscsak tűrhetetlen, hogy ronda narancssárga színű alaplapot vett, amin kék meg zöld izék vannak, amikbe olyan izéket kell bedugni, ráadásul nem szépen sorban, hanem összevissza, mindenféle giccses színű kábellel, és ez az egész egy fekete dobozban van. Hiába na, ízléstelen dolog ez a számítógép-szerelés, én mindig mondtam...