szerelmesvers

Megkockáztatom. Nehogy dicsérni merjétek, nem készültem és nem is készülök költőnek, pocskondiázni szabad. Hóttrégi vers, egyszerű szerkezettel 2001-ből. Csak hogy ne unatkozzatok.


Vallomás

Szíved dobbanását hallom a sötétben,

Ereidben piros vér folyik, s ha

            kiszabadul, fonálként csordul le bőrödről.

Reszkető kézzel tapogatlak, nyújtom feléd magam,

            s te remegve ölelsz magadhoz...

            repülünk a csillagok közt

Elsuhan mellettünk a világűr

            robbanó égitestek, megszülető csillagfények

Táncoló csillagok suhannak el,

            végigsimítva ölelkező testünket...

            puhán megérintenek, nem szúrnak

Lebegünk a végtelenben, a

            születő-elmúló kozmoszban,

Ezerszer megújul a fájó káosz, s

            éget belülről a vágy...

            megszűnik köröttünk a lét

Kapkodunk az elfogyó levegőért

 

S a hirtelen beállt csöndben

Szíved dobbanását hallom a sötétben